Megcsörrent a telefon. Az ijedségtől egy picit meg is ugrottam. Felálltam a kényelmet nyújtó fotelemből, majd a konyha felé csoszogtam mamuszomban. Rossz érzések kavarogtak bennem. Remegő kézzel vettem fel a telefont a tárcsázóról.
- Halló - szóltam bele rekedtes hangon. Azonban választ nem kaptam. Csupán fülsüketítő sípolást hallottam, mely egyenesen az agyamig kúszott, majd ott zsibbadást okozva rázta fel az egész testem. A tévé váratlanul bekapcsolt mögöttem, a nappaliban, és adást nem mutatva fekete-fehéren cikáztak a képernyőjén az apró kockák. Letettem a kagylót, majd sietős léptekkel haladtam a nappali felé, egyenesen a tévé közelébe. Kikapcsoltam. Majd a szobámba igyekeztem volna egy újabb film megnézésére, de ahogy a tévétől elfordultam és elindultam volna, a tévé újra bekapcsolt, magától. Újra megfordultam, de ezúttal a biztosra hajtottam, és egyenesen a konnektorból húztam ki.
Felfelé haladva a lépcsőn - teljes nyugalomban - bementem az öcsém szobájába jó éjszakát kívánni. Csendesen lopakodtam az ajtaja felé, ám amikor a nyitott ajtóhoz értem, megtorpantam. Egy lány haját láttam hátulról. Ez a lány csurom víz volt. Megtorpantam. Óvatosan visszafordultam az ajtófélfa menedékébe, és onnan leselkedtem. Egyedül volt. Félelmemet leküzdve léptem a vizes padlón a széken ülő lány felé. Amint ott voltam mögötte egy karnyújtásnyira, megérintettem a vállát. Hirtelen - mintha látomást láttam volna - egy fehér helyre kerültem. Csupán egy ócska kút volt rajtam kívül, amely kőből épült és kő fedele is volt, lezárva. A kúttól messze voltam. Csak a kutat néztem egyenesen. Váratlanul elkezdett a kút fedele lecsúszni. Egy lány jött ki a kútból. Ugyanaz a lány, akit megérintettem. Amint kimászott a kútból, felém közeledett. Lassú és óvatos léptekkel. Egyre közelebb és közelebb jött felém.
Ekkor vége szakadt a "látomásnak" és újra a lány vállát fogtam. Mély lélegzeteket véve, újrapróbálkoztam és kicsit megráztam a lányt. Szempillantás alatt a szemem előtt termett, így már egymással szemben álltunk. A szemeit nem lehetett látni, mert a vizes, hosszú haja eltakarta az egész arcát, felismerésre nem is adva esélyt. Átlagos magasságú lány volt, sötét, derékig érő hajjal. Egy fehér, bokáig érő ruha volt rajta, szintén csurom víz. A két keze életképtelenként lógtak teste mellett.
Egyszeriben a bal alkaromra csapta a vizes tenyerét. A kezem annyira csípett, hogy már szinte lángolt. Azt hittem, vége az életemnek.
Riadtan ébredtem. Fulladozva kaptam a torkomhoz, mintha nem vettem volna sokáig levegőt. Zihálva kapaszkodtam a lepedőbe. Kiáltottam volna, de egy hang sem jött ki a torkomon. Lepillantottam a karomra. Az égett kézlenyomat ott maradt. Mégis hogyan lehetséges ez? Próbáltam volna felállni, de valamiért a lábaim nem fogadtak szót, feladták a küzdelmet. Úgy éreztem, örökre ott ragadok a szobámban, egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése